Kedd reggel

 

Az Apple az első tőzsdei cég, amelynek piaci értéke meghaladta az 1000 milliárd dollárt. Ez mai árfolyamon számolva forintban több mint 280 ezer milliárd forint. Az Apple-t már rengetegen elemezték, de még egy elemzést sem olvastam, amely arra próbált volna választ adni, hogy mennyit érhet ez a cég, ha a zászlóshajónak tekinthető termékéből, az iPhone-ból, minden egyes felhasználónak lenne egy, és minden harmadik évben lecserélné egy új készülékre.

Elképzelhető, hogy nem sokat? A modern monetáris politika egyik leginkább vitatott axiómája, hogy csak rövid távon képes hatni a növekedésre, és hosszabb távon független a növekedésre gyakorolt hatása stabil inflációs környezetben. Minden jegybanki kommunikáció az elmúlt 30 évben arról szól, hogy gazdasági visszaesés idején a lazuló hitelezési standardok és az alacsony kamatkörnyezet időt nyer a vállalkozások és az emberek számára, hogy alkalmazkodjanak az új feltételekhez, miközben a növekvő hitelkínálat nem veszélyezteti az inflációs célok hosszú távú stabilitását, sőt rövid távon sikeresen elkerülheti a dezinflációs környezetet. A gyakorlatban ez nem igazán valósult meg!

Szeptember van. Már csak a „vénasszonyok” agilitásában bízhatunk további nyári élmények tekintetében. Reméljük idén is kitartóak lesznek, és visszatapsolják még pár hét erejéig a nyarat, hogy méltó módon zárhassuk ezt az évszakot.

Bár a hőség múlik, és a KSH jelentése szerint a 12 havi infláció is már 3,4%-nál tart, az értékesítési folyamatok tovább élénkülnek. A kereskedelem tovább kutatja rajtunk a pszichológiai réseket, és a gyenge pontjainknál megfogva szívesen „sóz ránk” további termékeket vagy szolgáltatásokat.

Az augusztus 14-i „Hol az infláció?” című cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogy a modern kori monetáris politika a pénzmennyiség szabályozásából fakadóan nemcsak az árupiaci inflációra, hanem az eszközár inflációra is képes hatni. Ott láttuk, hogy a nominális pénzmennyiség túlzott növelése mekkora hatást gyakorolhat a reál- és tőkepiacieszközök árára hosszabb távon. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy akkor mennyire is drágultak meg ezek az eszközök. Drága ellenben relatív fogalom, önmagában nehezen értelmezhető, sokkal inkább értelmezhető a relációja, tehát mihez képest drága az adott eszköz, illetve korábban hogyan alakultak ezek a hányadosok.

Az utóbbi hónapokban egyre hangosabb a gazdasági sajtó az infláció rémétől, és egyre gyakrabban születnek szenzációhajhász cikkek, amik címlapon riogatják a laikus olvasókat. Az inflációs adatok azonban közel sem erről tanúskodnak, illetve a kötvény piaci befektetők várakozásai sem ezt tükrözik. Ebben a vélemény kavalkádban nehéz tisztán látni, hogy akkor most ideje aggódni vagy sem? Hogyan tudom megőrizni a vagyonom és a vásárlóerőm reálértékét, azaz a jövőben is legalább ugynannyit tudjak fogyasztani, mint előtte? Ez a kis írás erre a kérdésre igyekszik választ adni!