Kedd reggel

 

Az elmúlt években valóban jobbnál jobb munkaerőpiac adatok érkeztek az Egyesült Államokból, és Trumpnak abban igaza van, hogy örülni kell annak, hogy egyre több embernek van munkája. Azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a szűk munkaerő kínálat milyen lépéseket követelhet a jegybanktól, ezek ugyanis már közvetlenül érintik a befektetéseinket.

Minden korábbi lélektani határ megdőlt az utóbbi időben a hazai lakóingatlanok négyzetméter áraival kapcsolatban. A legújabb „aranykor” 2013-as indulása óta jellemzően duplázódtak a fővárosi lakás árak, jelenleg az új építésű ingatlanok négyzetméterenkénti átlagára eléri a 840 000 Ft-ot.

Ami a vezető amerikai indexekkel az elmúlt 3 hónapban történt, az még a legtapasztaltabb befektetők gyomrát is megfeküdte: hullámvasút le, aztán fel. Amire az elmúlt évek megtanították a befektetőket az az, hogy bizony minden esést még kell venni, hiszen az emelkedés tartós, masszív, talán soha véget nem érő…

 

Akár cél volt, akár nem, az Egyesült Államok kereskedelmi háborújával azt biztosan elérte, hogy Kínában a gazdasági szerkezet átalakítás pillanatnyilag megtorpanjon, visszavetve valamelyest az országot a növekedési csapda („middle income trap”)[1] bizonytalanságába. A kereskedelmi háború eredményességét illetően sokféle értelmezést lehet hallani, objektív és szubjektív tényezők keveréke határozza meg mindanyiunk véleményét.

Január van. Sokan fázunk az időjárástól, de a pénztárcánk tartalékzsebeinek üressége még élesebbé tudja tenni a hideg szél amúgy is jeges behatásait. Szinte még le sem csúszott az utolsó falat töltött káposzta, de már mindenki tervekről és elvárásokról beszél. Az örömteli pillanatok és a nagy pihenések után egyik napról a másikra a zakatoló hétköznapok valóságában találjuk magunkat.