Kedd reggel

 

Közzétéve: 2019. április 16.                                                                                                                                                 Szerző: Lesták Richárd

Donald Trump, 2015. június 16: „A valós munkanélküliségi ráta valahol 18 és 20% között van. Ne higgyék el, hogy 5,6%. Ne higgyék el!”

Donald Trump, 2016 december 8: „A munkanélküliségi adatok, ahogyan önök is tudják, teljesen valótlanok”

Donald Trump, 2018 október 5: „Friss: a 3,7%-os munkanélküliségi ráta a legalacsonyabb szám 1969 óta!”

A fenti idézetek mind Donald Trumptól hangzottak el, a különbség csak annyi, hogy az utolsó tweet alkalmával már ő volt az Egyesült Államok elnöke, így a korábbi „hamis adat”, egyszer csak jó adattá változott. Elvonatkoztatva a „fake news kampánytól”, a csökkenő munkanélküliséget nem csak önmagában érdemes kezelni.

Az elmúlt években valóban jobbnál jobb munkaerőpiac adatok érkeztek az Egyesült Államokból, és Trumpnak abban igaza van, hogy örülni kell annak, hogy egyre több embernek van munkája. Azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a szűk munkaerő kínálat milyen lépéseket követelhet a jegybanktól, ezek ugyanis már közvetlenül érintik a befektetéseinket. Röviden: mint minden termékre és szolgáltatásra, a munkaerőre is igaz, hogy amikor hiány van belőle (a kereslet meghaladja a kínálatot), felmegy az ára. A növekvő bérek pedig áremelésre kényszerítik a vállalatokat, ami felhajtja az árszínvonalat. Hogy ez mennyire volt igaz a múltban, azt láthatjuk a következő grafikonon:

rates

Forrás: U.S. Bureau of Labor Statistics

A két grafikonon felrajzolt folyamat véleményem szerint fejfájást okozhat a FED-nek a közeljövőben. Az első grafikonon jobbról balra haladva látszik, hogy a munkaerőpiac szűkülésével a bér- és árszínvonal emelkedés közötti rés kinyílik, az áremelés lemaradva követi a béremelkedést. Ez általában úgy áll helyre, hogy a gyenge mérleggel rendelkező cégek veszteségeik miatt bezárják a boltot és egy recesszió során (elbocsátások, munkaerő kereslet csökkenése, növekvő munkanélküliség) egyszer csak visszakerülünk a grafikon jobb oldalára, és indul minden az elejéről. A jobb oldali grafikonon ugyanez az elmúlt hét évre vonatkozóan. A különbség, hogy napjainkban az árszínvonal emelkedése nagyon egyenletes, míg a bérek emelkedő ütemben nőnek, tehát a vállalatok nem igazán tudnak kellő mértékben árat emelni, ami előbb-utóbb a profitot fogja csökkenteni. Hogy ez pontosan mi miatt lehet (pl. olcsó termékek szabad áramlása, de az olcsó munkaerő korlátozott áramlása, globális verseny, stb.) abba most nem mennék bele.

A munkaerő piac további szűkülésének és a folytatódó bérnövekedésnek véleményem szerint két reális folytatása lehet:

1. A vállalatok elkezdenek árat emelni, emiatt a jegybanki cél felé fog emelkedni az infláció. Erre a FED kétféleképpen reagálhat. Valószínű, hogy kamatot emel, ami rövidtávon rossz lesz a részvénypiacoknak, hiszen hűti a gazdaságot és csökkenti a vállalati értéket. A kevésbé valószínű kimenetel, hogy nem változtat a kamatszinten, amivel az ún. bér-ár spirál kialakulását, eszközár buborékot és a saját hitelességét is kockáztatatja.

2. A vállalatok továbbra sem igazán tudnak árat emelni, ami szintén rossz lesz a részvénypiacoknak, mert az emelkedő bérköltség rontani fogja a profit rátákat.

Egy gazdaság növekedése a munkaerő, a tőke és a termelékenység függvénye. Ahhoz, hogy a vállalatok növekvő bérköltségek mellett elkerüljék a margin eróziót, termelékenység növekedésnek kellene bekövetkeznie, azonban ez nem igazán történt meg az elmúlt években. A közelmúlt gazdasági növekedése igen jelentős részben a szabad munkaerő munkába állásának volt köszönhető és nem a termelékenység növekedésének. A foglalkoztatottság az elmúlt 10 évben folyamatosan emelkedett és jelenleg a 157 millió főt közelíti, míg a munkanélküliek száma 6,2 millió fő. A munkaerő növekedésében rejlő tartalékok kezdenek kimerülni, ami a demográfiai átalakulás következménye, nemcsak az USA-ban, hanem globálisan is. Az öregedő társadalom következménye, hogy a munkaerőpiacról „kiöregedett” népesség pótlása nem történik meg a fiatalabb rétegekből és ebben egyelőre nem látszik változás.

shadowbanks

Forrás: Aberdeen Asset Management Plc. – Long Term Investment Outlook

A demográfia mellett a termelékenység szintén romló képet mutat, a korábbi évtizedek 2-3% közötti rátája már csak történelem, az elmúlt években nulla közeli növekedés látható. A termelékenység leegyszerűsítve úgy tud emelkedni, ha vagy a ledolgozott órák száma emelkedik a teljes gazdaság tekintetében, vagy az egységnyi idő alatti kibocsátás (pl. javul a munkaerő termelékenysége). A demográfiai folyamatok miatt az első nem vagy csak nagyon korlátozottan tud nőni, míg a kibocsátás emelkedéséhez például az oktatásba és a termelő tőkébe történő befektetések elengedhetetlenek. A számokból azonban úgy tűnik itt is elmaradás látható az Egyesült Államokban, ugyanis a beruházási ráta a hosszú távú átlaga alatt van évek óta. A korábbi évek magas termelékenységi rátáját többek között a gyors technológiai fejlődés és a népesség oktatásba való tömeges bevonása okozta.

Az egyre szűkebb munkaerő negatív hatásai már rövidtávon megmutatkozhatnak, ami cselekvésre fogja kényszeríteni a FED-et (a nem cselekvés is cselekvés). Hamarosan eljön az idő, amikor dönteni kell, hogy a rövid és hosszú távú problémák közül melyiknek a kezelése válik elsődlgessé.