Kedd reggel

 

Szerző: Lesták Richárd

Az elmúlt két évben nehezen lehetne találni olyan gazdasági folyóiratot, online sajtóterméket, amely ne foglalkozna napi szinten a kínai-amerikai kereskedelmi háború eseményeivel. A tőzsdéken vagyonok képesek eltűnni akár egyetlen nap alatt is, ha negatív hír érkezik a témával kapcsolatban. A világkereskedelem elmúlt évtizedekben látott bővülési trendjének a tetőzése - esetleg visszájára fordulása -kétségkívül az elmúlt évek egyik legjelentősebb gazdasági kockázatát hordozza magában. Azonban jó, ha tudjuk, hogy a kereskedelmi háború nem új keletű dolog, mindig is voltak és lesznek is ilyen nemzetek közötti feszültségek.

Az 1980-as években Japán és az Egyesült Államok is kereskedelmi konfliktusba került egymással, ami jól szemlélteti, milyen eszközei vannak a világ elsőszámú gazdasági és katonai szuperhatalmának, ha veszélyben érzi pozícióját. A két eseménysorozat között meglepően sok hasonlóságot lehet felfedezni.

A japán gazdaság a második világháborút követő évtizedekben ritkán látott növekedést mutatott be, jelentős részben feldolgozó iparának gyors fejlődése következtében. Az 1950-es évektől a háborút követő újjáépítési hullám során a japán kormány stratégiai szektorként tekintett az acéliparra és jelentős költségvetési forrásokat csoportosított át a szektor fejlesztésére. Ezeknek az állami szubvencióknak köszönhetően a japán acéltermelés rövid idő alatt megtöbbszöröződött és hatékonyságának köszönhetően az ország az 1970-es évekre a világ vezető acél exportőrévé vált; a 80-as évekre acéltermelésben megelőzte az Egyesült Államokat is.

Ezt követően a japán gazdaságpolitika egyre inkább a magasabb technológiát igénylő szektorok támogatását tűzte ki célul, úgy, mint az autószektor és a félvezetőipar. Az 1973-as olajár robbanás következében évről-évre egyre több alacsonyabb fogyasztású japán autót értékesítettek az Egyesült Államokban, és a félvezető iparban szerzet piaci részesedés is az amerikai érdekeket veszélyeztette, hiszen ekkoriban az amerikai cégeknek volt ezeknek a termékek a piacán monopóliuma. A hetvenes évek végére a japán gyártók a RAM-ok (Random Access Memory) piacán már piacvezetőkké váltak, ami az amerikai fél fokozott nemtetszését váltotta ki. Egy amerikai kormányzati elemzés szerint 1978-ban, amikor óriási mennyiségben érkezett a japán RAM import az Egyesült Államokba, a japán cégek 20-30%-kal alacsonyabb áron értékesítették ugyanazt a terméket, mint az amerikai vállalatok. Az így kialakult árverseny során a japán chip gyártók rövid idő alatt 42%-os piaci részesedést szereztek a 16K RAM-ok piacán (16 000 bites RAM), amely a kor legfejlettebb technológiája volt.

A japán gazdaságpolitika ezekben az években sok hasonlóságot mutatott napjaink kínai gazdaságpolitikájával. A japán piac meglehetősen zárt volt, valamint a hatékonyabb termelésnek és az állami támogatásoknak köszönhetően globálisan versenyképes árakon tudtak termelni. A japán piac zártságát mutatja, hogy a 80-as évek elején nagyjából 1,8 millió darab japán autót értékesítettek az USA-ban, míg 4 201 darab amerikai autót Japánban. A japán gazdaság a második legnagyobb volt a világon a második világháborút követően, a GDP vásárlóerő paritáson számolva és inflációval igazítva ebben az időszakban veszélyesen megközelítette az amerikai GDP-t.

Ezt látva az 1970-es évektől az amerikai kormány célul tűzte ki a japán piac külföldi cégek előtt történő nyitását és az időközben meghízott amerikai külkereskedelmi hiány csökkentését. Az USA Japán általi „kizsigerelése” napi témává vált és nyilvános fórumokon rendszeresen negatív jelzőkkel illeték Japánt, ami végül megváltoztatta az amerikai fogyasztói szokásokat is (pl. egyre inkább ciki volt japán autót vezetni). Ezt követően 1979-ben kitört a második olajválság, ami után az elszálló inflációt Volker híres kamatemelési sorozata fékezte meg (ekkoriban a FED alapkamata 15% felett volt). Mindez 1981-82-ben recesszióhoz vezetett, ami tovább erősítette a protekcionista gondolkodást.

Végül az amerikai kormányzat széleskörű vámok lebegtetésével elérte, hogy Japán önkéntesen korlátozza exportját, nyitottabbá tegye belföldi piacait és Plaza-accordként elhíresült megállapodás keretében a 10 legfejlettebb országgal közös piaci beavatkozással megfordítsa a dollár gyors erősödését.

Külkereskedelmi egyenleg alakulása (millió dollár):

USD/JPY árfolyam:

Az amerikai külkereskedelmi hiány csökkenni kezdett. Ezzel szemben Japán az erőseb jen miatt elveszítette a vezető exportőr státuszát, így a külkereskedelem helyett a belföldi fogyasztás felpörgetése vált elsődleges gazdaságpolitikai céllá. Ennek érdekében és a jen további erősödésének megakadályozása miatt a jegybank kamatcsökkentésbe kezdett, ami végül eszközár buborékhoz vezetett és a japán növekedési csoda kifulladt. Az ország tartós pangásba került.

Kína és Japán fejlődéstörténetében sok hasonlóságot fedezhetünk fel. A kínai gazdaság meglehetősen zárt, a feldolgozó ipara versenyképesebb áraival piacvezető szerepet biztosított az országnak, így a világ legnagyobb exportőrévé vált. Technológiai fejlettségben már-már közelíti az Egyesült Államokat és a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben, így valamennyi piacon fenyegeti az amerikai érdekeket. Erre válaszul az USA szintén vámokkal fenyegeti és deviza-manipulátornak titulálja az országot.

A történelem tehát sok esetben ismétli önmagát, de néhány fontos különbség van, amit érdemes szem előtt tartani. Japán kénytelen volt engedni az amerikai követeléseknek, hiszen a második világháborút követően nagyon szoros katonai és gazdasági szövetségese volt az Egyesült Államoknak, így nem igazán volt esélye az amerikai érdekekkel szembe helyezkedni. Kína azonban nem áll katonai szövetségben az USA-val, egy teljesen más politikai rendszert tart fenn határain belül és gazdasági kapcsolatai ugyan erősek az Egyesült Államokkal, de belső piaca a világ népességének 20 százalékával önmagában is óriási. A japán lecke sok tanulsággal szolgálhat a kínai döntéshozóknak, azonban az ország érdekei - és így mozgástere is - másabb, amikor az amerikai követeléseknek kellene eleget tenniük.

Kedves Látogató!
Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató