Kedd reggel

 

Szerző: Köber Péter, az MKB Treasury Intézményi Sales Desk vezetője

A héten lesz a szülinapom, így felnőttként persze ez nem a legnagyobb izgalom, de ez az idei valahogy más lesz. Nem utazunk sehova, nem lesz gyertyafényes vacsora egy étteremben, se házibuli, se koccintás a barátokkal, még az elcsépelt „boldog szülinapot” éneklés a torta körül is elmarad. Az utcák üresek, az iskolák, színházak, mozik, éttermek, kocsmák, boltok zárva. És nem csak itt a környéken, hanem a bolygó lassan minden szegletén. Mintha megállt volna a Föld.

Egy, az egész emberiséget érintő járvány tökéletesen megfelel az ún. „Fekete Hattyú” jelenségnek. Ritka, extrém hatású és nem jelezhető előre. A válságok kialakulásához általában egy ilyen típusú esemény szükséges, mert a jól számítható kockázatokat a piacok beárazzák. A válságok pedig paradigmaváltást, új keretrendszert, új szemléletet hoznak. Pár héttel ezelőtt a piacokon még extrém pozitív hangulat uralkodott. A portfóliómenedzserek 34% részvénytúlsúlyt tartott és új csúcsra várta az amerikai tőzsdeindexeket. Az S&P 500-ra vonatkozó rövid távú call/put opciók aránya történelmi rekordon állt. Kínában és Kelet-Ázsiában már megjelent a koronavírus, de a piac lokális kockázatnak árazta. Az indexek szinte naponta döntöttek történelmi vagy évtizedes csúcsokat, a legnagyobb izgalom az volt, hogy hogy szorítják ki a Tesla short-osokat vagy később, hogy néhány légitársaság, kaszinó vagy szállodalánc rosszul járhat a kínai ideiglenes leállással. Aztán történt valami.

A vírus megjelent Európában is és rohamtempóban terjedni kezdett. Úgy tűnik, ez már elég „közeli” esemény volt a pénzügyi piacoknak, hogy globálisan zuhanni kezdjenek az árfolyamok. És nem csak a részvények. Periféria és feltörekvő piaci államkötvények, vállalati kötvények, olaj, nyersanyagok, feltörekvő piaci devizák, kriptovaluták, még az arany is (!), szinte minden. Az S&P 500 február 19-i történelmi csúcsától egy hónap alatt kb. 33%-ot esett eddig. Összehasonlításképp a Lehmann Brothers 2008 őszi csődjekor közel két hónap alatt az index közel 40%-ot esett, de a mélypont csak az esemény után 6 hónappal jött el, a csúcstól közel 58%-kal lejjebb. Az alábbi ábra a piaci kockázatokat (és hangulatot) jól mérő VIX index alakulását mutatja idén februártól (zöld) összehasonlítva 2008 őszével (kék). Természetesen a mostani egy teljesen más szituáció, de jól mutatja a válsághelyzetek pszichológiáját: lehet még pánik a következő hetekben és hónapokba telhet, amíg a volatilitás visszatér a korábbi szintekhez.

Számomra nem kétséges, hogy több mint 11 év téli álom után előbújt az a bizonyos mackó a piacokon és eljött az új válság. Persze a válsághoz nem elég a tőkepiacok összeomlása, ahhoz a reálgazdaságban végig söprő folyamatok kellenek. Ezt jól tükrözi a munkaerő-piac. Az elemzői konszenzus 1,5 millió új munkanélküli megjelenésével számol az USA-ban, ilyenre sosem volt még példa. Összehasonlításképp az elmúlt 20 év grafikonja, pirossal megjelölve a válságidőszakokat (a 2008-as válság idején is 700 000 alatt volt a legnagyobb ugrás).

Amikor megütik a piacokat, eljön az értékalapú befektetők ideje. Lehet „pecázni” a formásabb halakra, amelyre már régóta fáj a horgász foga, csak eddig nem volt hozzá jó a csali. Mielőtt azonban dörzsölni kezdenénk a tenyerünket, nézzük meg milyen hatása lehet a jelenlegi helyzetnek hosszútávon és hol állunk most. A kialakult helyzet a szemlélet, viselkedés és szokások megváltozásával járhat, nem beszélve a szabályozói környezet átalakulásával. Egy nagyon egyszerű példa: 11 évvel a válság után ma Magyarországon nem nagyon találnánk olyan embert, aki lakhatási célra devizahitelt venne fel, de ha lenne valaki, aki mégis szeretne, akkor sem tudna, mert a szabályozás már nem engedi.

Bizonyos szempontból a járvány elején járunk, az amerikai és afrikai kontinenst csak most érte el. Az USA esetén a világ legnagyobb gazdaságáról beszélünk, 330 millió emberrel, a világ vezető vállalataival. El fog jönni az idő, amikor a járvány így vagy úgy, de mérséklődni fog és a koronavírus el fog tűnni egy időre. Addig valószínűleg az emberiség néhány tizedszázaléka fog megfertőződni, ennek pár százaléka pedig sajnos nem fogja túlélni. Jóval több, mint 99%-a viszont életben marad, a kialakult helyzet gazdasági és politikai hatásaival és következményeivel együtt.

A fejlett világot ott érheti a legnagyobb csapás, ahol a legjobban fáj: a GDP több, mint 70%-át adó szolgáltatószektorban (EU 73%, USA 80%). A vírus megjelenésekor elsősorban a feldolgozóipar és a beszállítói láncok miatt aggódtak Kína szerepe miatt, azonban látszik, hogy a szolgáltatásokra épülő, fogyasztásalapú társadalmak még komolyabb kihívás elé néznek. Úgy is nézhetjük, hogy jelenleg egy hatalmas „élő” emberkísérlet zajlik. Valóban szükségünk van-e arra, hogy mindenhol személyesen ott legyünk, lehet hatékonyan dolgozni és tanulni otthon, feleslegesen miért kockáztassa valaki az egészségét, ha tömegrendezvényeken kívül más szórakozási lehetősége is vannak? A mostani átmeneti helyzetből, sok minden állandóvá válhat. Kevesebb utazás, ingázás, sportrendezvény, koncert, kényelmi szolgáltatás, kiürülő irodaházak stb. Ráadásul ezek többsége együtt jár a fiatal nemzedékek számára kulcsfontosságú környezetvédelemmel, a globális felmelegedés elleni küzdelemmel és fenntartható fejlődéssel, így másik oldalról is támogatást kaphat. Változás történhet a globális termelési folyamatokban, lehet, hogy kevésbé optimalizált rendszereket fognak majd előnyben részesíteni a szabályozók vagy akár a fogyasztók. A termelés és a fogyasztás visszaesésével a jelenleg átmenetinek gondolt munkaerő felszabadulás jelentős része tartóssá válhat, államok, vállalatok, vállalkozások mehetnek csődbe, bedőlő hitelek, ingatlanáresés stb. Ezt a képletet már ismerjük az elmúlt válságból.


A szemléletváltás több helyen is jelentkezhet:
  • szabadságjogok vs. emberélet: mekkora hatalmat kívánunk adni az ellenőrző szerveknek, politikai hatalomnak, ők cserébe mennyire hatékonyan tudják védeni az emberéletet
  • unió vs. patriotizmus, bezárkózás: az egységes fellépés, szolidaritás hiánya a patriotizmust erősíti Európában, de a periféria országok (akik a legjobban érintettek a fertőzésben) csak közös segítséggel tudnak talpra állni 
  • globalizmus: a globális folyamatok átalakítása iránt meg fog nőni az igény, azonban ez költségnövelő hatású lehet 
  • fogyasztási szokások megváltozása: a biztonság előtérbe kerülhet az eddigi kényelemmel szemben 
  • környezetvédelem, ESG: ha kényszerhelyzetben sikerült csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, meg lehet próbálni „normál” körülmények között is, de ha nagyon mély lesz a válság, akkor ez háttérbe fog szorulni

A Föld most megállt egy pillanatra, de hamarosan tovább forog, lehetőleg minél többünkkel a felszínén. A megütött piacokon lehet jó vételi lehetőségeket találni, de az „XY vállalat eddig is jó volt, most még olcsó is” klasszikus gondolkodás viszont nem biztos, hogy kifizetődő lesz. Javaslom inkább, hogy „az új környezet, a fogyasztói szokások megváltozása esetén is olyan jó vállalat XY?” kérdést próbáljuk megválaszolni minél helyesebben.

Kedves Látogató!
Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató