Kedd reggel

 

Január van. Sokan fázunk az időjárástól, de a pénztárcánk tartalékzsebeinek üressége még élesebbé tudja tenni a hideg szél amúgy is jeges behatásait. Szinte még le sem csúszott az utolsó falat töltött káposzta, de már mindenki tervekről és elvárásokról beszél. Az örömteli pillanatok és a nagy pihenések után egyik napról a másikra a zakatoló hétköznapok valóságában találjuk magunkat.

2018 negyedik negyedévében régen látott eladási hullám söpört végig az amerikai részvénypiacon, amely végül az év végén, szenteste ütötte mélypontját. A piaci esést kezdetben a FED-től várt kamatemelések és az emelkedő hozamok táplálták, később azonban a befektetők a gazdaság lassulására kezdtek spekulálni és ez volt az, ami igazán széles és mély eladási hullámot tudott produkálni.

Az Apple az első tőzsdei cég, amelynek piaci értéke meghaladta az 1000 milliárd dollárt. Ez mai árfolyamon számolva forintban több mint 280 ezer milliárd forint. Az Apple-t már rengetegen elemezték, de még egy elemzést sem olvastam, amely arra próbált volna választ adni, hogy mennyit érhet ez a cég, ha a zászlóshajónak tekinthető termékéből, az iPhone-ból, minden egyes felhasználónak lenne egy, és minden harmadik évben lecserélné egy új készülékre.

Elképzelhető, hogy nem sokat? A modern monetáris politika egyik leginkább vitatott axiómája, hogy csak rövid távon képes hatni a növekedésre, és hosszabb távon független a növekedésre gyakorolt hatása stabil inflációs környezetben. Minden jegybanki kommunikáció az elmúlt 30 évben arról szól, hogy gazdasági visszaesés idején a lazuló hitelezési standardok és az alacsony kamatkörnyezet időt nyer a vállalkozások és az emberek számára, hogy alkalmazkodjanak az új feltételekhez, miközben a növekvő hitelkínálat nem veszélyezteti az inflációs célok hosszú távú stabilitását, sőt rövid távon sikeresen elkerülheti a dezinflációs környezetet. A gyakorlatban ez nem igazán valósult meg!

Az augusztus 14-i „Hol az infláció?” című cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogy a modern kori monetáris politika a pénzmennyiség szabályozásából fakadóan nemcsak az árupiaci inflációra, hanem az eszközár inflációra is képes hatni. Ott láttuk, hogy a nominális pénzmennyiség túlzott növelése mekkora hatást gyakorolhat a reál- és tőkepiacieszközök árára hosszabb távon. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy akkor mennyire is drágultak meg ezek az eszközök. Drága ellenben relatív fogalom, önmagában nehezen értelmezhető, sokkal inkább értelmezhető a relációja, tehát mihez képest drága az adott eszköz, illetve korábban hogyan alakultak ezek a hányadosok.

Kedves Látogató!
Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató